MÁSOK ÍRÁSAI

Túrmezei Erzsébet

 HŐS ÉS GYERMEK
 
Ó, Márton barát, ködös őszi nap van?
eső könnyezi be az ablakot.
Egész világra hulló borulatban
idézem napos, fénylő alakod.
 
Bizonytalan és tétova világban
a te szilárd és biztos léptedet?
amint mégy utadon nyugodtan, bátran,
s nem kérdezed, ki van, ki nincs veled.
 
És vissza nem fordít se csel, se fegyver,
se sápadt arany, hízelgő beszéd,
csak mégy, amerre Isten menni rendel,
és fogod az Ő győzelmes kezét.
 
Mint verhetetlen hős? és bízó gyermek,
akit a virágok, a madarak
körülillatoznak és csiripelnek,
s a titkaikra megtanítanak.
 
Nézd, most levelek hullanak a szélben,
és népek sorsa lett hulló levél.
Most aki él, mint hős vagy gyermek éljen,
az bízva harcol s győztesen remél.
 
Csak ború látok, akármerre nézek,
borút, ködöt és hulló könnyeket?
Hadd legyünk mint te, Istennel vitézek!
Bátor hősök és bízó gyermekek.
 
Ha sohse zengett, most zengjen fülünkbe,
te Isten hőse, Isten gyermeke,
pokollal vívó, árva életünkbe
bízó hited győzelmes éneke.
 
Hogy ?küzd velünk a hős Vezér?! Ameddig
veled éneklünk Márton barát,
nincs hatalom, amely elnémíthatná
a hősök és a gyermekek karát.
 
1944
 
 
* * *
 
Forrás: Túrmezei Erzsébet összegyűjtött művei I. VERSEK (387-388. oldalak)

A költő munkáinak összegyűjtését, rendszerezését a Túrmezei Emlékbizottságvégezte.

Kiadja: a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület ? Budapest, 2007.

Ez az internetes közlés a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület
?mint a szerző jogutóda ? előzetes, írásos engedélyével történt.
Az Olvasók nevében is hálás köszönet a Fébé Választmányának!
 
* * *
 
 
 
LUTHER TANÍTÁSA A MEGVÁLTÁSRÓL

Hiszem, hogy Jézus Krisztus ? az Atyától öröktől fogva született valóságos Isten és a Szűz Máriától született valóságos ember ? az én Uram, aki engem elveszett és megítélt embert megváltott, vagyis minden bűntől, a haláltól és az ördög hatalmából megszabadított és magáévá tett, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az Övé legyek, az Ő országában Ő alatta éljek s Neki szolgáljak örök igazságban, ártatlanságban és boldogságban, mert Ő feltámadott a halálból, él és uralkodik örökké. Ez így igaz!

Forrás: Dr. Luther Márton Kis kátéja   

 

Túrmezei Erzsébet
 
EGY AZ ÚR, EGY A HIT
 
1.
Egy az Úr, egy a hit, egy az út, egy a cél,
Együtt felcsap a láng, egyedül elalél.
Akkor győztes a harc, ha egy ütemre lépünk,
Eggyé tenni az Úr Szentlelkét adja nékünk.
2.
Testvérszív-dobogás milyen nagy kegyelem!
Testvérláng-lobogás győz sötét éjjelen.
Hogyha jő baj, veszély, csak együtt leljen minket,
Kéz a kézbe kezünk, s Krisztusnál szíveinket!
3.
Testvérszívek közé ami gátat emel,
Ami ék, akadály, törjük szét, vessük el,
Hogy az áldásfolyam zuhogó, gazdag árja
Ha felénk útra kel, ne leljen akadályra!
4.
Legyünk hát egyek, ó egyek Jézusba? mind,
Egyek munkamezőn, egyek harcra ha int!
Együtt szálljon imánk fel az Isten szívéig,
Akkor kis csapatunk ég erői kísérik.
5.
Egy a cél odafent, egy az Úr, aki hív,
Egy a mentő kereszt; legyen mind egy a szív!
Együtt vívjuk meg itt ama szent, nemes harcot,
Együtt lássuk meg fent majd az isteni arcot!
 
Forrás: DICSÉRETEK Evangéliumi énekek gyűjteménye, 65. ének
 
 
MÉG VAN REMÉNY
 
Súlyos tragédia történt
Édenkertben egykoron;
bűn redői jelentek meg,
a bűntelen homlokon.
Mély szakadék keletkezett
Isten és ember között;
midőn fény a sötétséggel
halálosan ütközött.
Szebb sorsra érdemes ember,
becsapva ne hagyd magad;
nem látod meg Isten arcát,
ha a bűnöd megmarad.
Régiből az új világba,
egy hajszálat nem viszel;
kárhozatba jut a lelked,
ha Krisztusban nem hiszel.
Mégse csüggedj: még van remény,
ameddig szíved dobog;
megmenekülsz, ha Megváltód
mentő kezét megfogod.
Ő azért jött, hogy a bűnök
tengeréből kimentsen;
és ünneplő fény-ruhában,
Atyja elé vezessen.
A királyi menyegzőben
néked is lesz majd helyed;
menyegzői fehér ruhát,
Ő a Király, ad neked.
Pompa vár, mely minden földi
ismeretet meghalad;
bűn nem takarja el többé,
fényben fürdő arcodat.
A mennyei énekkarban,
csodás égi dallamon;
hálaének zeng örökké,
megdicsőült ajkadon.
 
Pecznyík Pál                       
                     

 


 

 

Olvassuk Luthert ? a Reformáció havában (is)!
 
A 95 TÉTEL MAGYARÁZATA ? AZ I. TÉTEL
 
VITATKOZÁS A BÚCSÚ EREJÉRŐL.
            Az igazság szeretetétől és kiderítésének vágyától indittatva az alábbi tételeket Wittenbergben, Luther Márton tiszteletes atya, a szabad művészetek és a Szent Theologia mestere s ugyanott ugyanannak rendes tanára elnöklete mellett megvitatjuk. Miértis felhívjuk mindazokat, a kik velünk személyesen nem értekezhetnek, tegyék meg azt távolról írásban. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ámen.
 
A BÚCSÚ EREJÉRŐL VITATKOZÓ TÉTELEK MAGYARÁZATA ÉS IGAZOLÁSA.
I. TÉTEL.
Urunk és mesterünk a Jézus Krisztus azt mondva: ?Térjetek meg stb.? akarja, hogy a hivek egész élete megtérés legyen.
                E tételt állom és annak igazságában éppenséggel nem kételkedem.
            Mindamellett tekintettel az avatatlanokra, igazolom azt először is magából a görög szóból. ?Metanoeite? annyit jelent, hogy: Térjetek meg; a mit egészen szó szerint latinul ?transmentamini? szóval fejezhetünk ki, vagyis ilyen formán: Öltözzetek fel más érzületet és értelmet, legyetek ismét okosak, hagyjatok fel eddigi gondolkodásotokkal és lelki irányotokkal és más életet élve, ezentúl ti, a kik eddig csak a földieken csüngtetek, a mennyeiekre viseljetek gondot. Az apostol Róm. 12. ezt így fejezi ki: ?Ujuljatok meg elméteknek ujságában?. E megujulás eredménye, hogy a bűnös ismét észre tér és megutálja bűnét.
            Tiszta dolog azonban, hogy ez észretérésnek vagy ezen magatartásnak megútálásának egész életünkön át kell tartania ama mondás (Máté ev. 10,) szerint: ?A ki gyűlöli életét e földön, megtartja azt az örök életre?. Szintúgy (Máté ev. 10,): ?A ki fel nem veszi a maga keresztjét és nem követ engem, az nem méltó hozzám?. S ugyanott (Máté ev. 10,): ?Nem jöttem, hogy békességet hozzak a földre, hanem fegyvert.? És (Máté. 5,): ?Boldogok a kik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.? És Pál Róm. 6. és 8. f. s más helyen meghagyja, hogy: ?A testet megfeszitsük és tagjainkat, mi kik itt e földön élünk.? Gal. (5,) arra oktat, hogy: ?A testet megfeszitsük minden ő kivánságaival együtt.? És II. Kor. 6. (4,) mondja: ?Mindenekben úgy viseljük magunkat, mint Istennek szolgái, nagy tűrésben, munkában, virrasztásban, bőjtölésben stb.? Mindezt pedig részletesen azért sorolom elő, mert felveszem, hogy olyanokkal vagyon dolgom, a kik a mi ügyünkben járatlanok.
            Ugyanez okból igazolom a szóban forgó tételt másodsorban észbeli okokkal is. Minthogy Krisztus a lélek és nem a betű mestere és az ő igéi is lélek és élet, (Ján. 6,), kétségtelen, hogy ő csakis oly megtérésre int, a mely lélekben és igazságban megyen véghez; nem pedig olyanra, amelyet külsőkép a legönhittebb képmutatók is megcselekedhetnek, azok, a kik mikor bőjtölnek, arczukat eltorzítják, (Mát. 6,) akik az utczák szögletein imádkoznak és kürtöt fuvatnak, mikor alamizsnát osztogatnak. Krisztus, mondom, csakis oly megtérésre inthet, a melyet bármely állásban megcselekedhetünk, a melyet végrehajthat a király a maga bíborában, a pap a maga ékességében, a fejedelem a maga méltóságában, ép úgy, mint a barát vagy a koldus a maga csuhájában és rongyában; minőt Dániel és az ő társai Babilon falai közt is gyakoroltak. Mert Krisztus tanitásának minden emberre vagyis bármely állásban levő emberre alkalmazhatónak kell lennie.
            Harmadszor. Mi egész életünkön át imádkozzuk és kell is imádkoznunk: ?Bocsásd meg a mi vétkeinket?; következőleg egész életünkben gyakoroljuk a megtérést és elégedetlenkedünk önmagunkkal, ha csak bolond módra azt nem véljük, hogy nekünk csak úgy színből szükséges bűneink bocsánatáért könyörögnünk. Mert azok a bűnök, a mikért kötelességünk könyörögni, bizony valóságos és nem csekély bűnök. És ha mindjárt megbocsáthatók is, bizony, hogyha azok nékünk meg nem bocsáttatnak, nem üdvözűlhetünk.
 
(Az idézetek forrása: D. Luther Márton művei I. kötet; 17. és 42-44. oldalak. Sajtó alá rendezte: Dr. Masznyik Endre, Pozsony. 1904. Válogatta: G. A.)