11. Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet. Mt 21, 16b 
 
Nézem és hallgatom a gyermekeinket és egyre jobban elámulok: mit tud az Úr tenni az emberrel, ha hallgat az ember rá és az Ő útjain akar járni. Gyermekeink annak ellenére, hogy még kicsik (3 és 5), nagyon sokat változtak az utóbbi időben. Nincs sok játékuk, de nagyon érdekes játékokat játszanak. Minden mackóról és babaról megkérdezik játszodva, hogy melyik szereti és melyik nem szereti az Úr Jézust. A mackó meghal és utánna feltámad, és a kis barbi baba is meghal, de később feltámad, mint a kislány, akit az Úr Jézus feltámasztott a halálból.   
A gyermekek számára a halál nem egy ijesztő dolog. A halál után két lehetőség van, azaz három. Aki szereti az Urat, az az Úrhoz kerül és ott nagyon jó helyen van, de ha nem szerette az Urat, akkor az ördög viszi el, egy nagyon szörnyű helyre. Akit akar, az Úr feltámaszt a halálból. De minden körülmény között az a fontos, hogy az Urat szeressük.
Egyik nap azt játszodták, hogy Szilárd meghalt és Rebeka a pap, aki a temetési szertartást végzi. Rebeka énekelt és Szilárd (a halott) rászólt: mikor jön már a prédikáció. Előbb még énekelek ? mondta Rebeka.
Nagyon meglepődtem, amikor arról beszéltek, hogy melyik mackó van megtérve és melyik nincs még megtérve. Megkérdeztem Szilárdot, mit jelent a megtérés. Azt felelte: azt, hogy megvalljuk a bűneinket és elhagyjuk azt. Példát is mondott: A tegnap elcsavarogtam, de ha megtérek, akkor többet nem csavargok el. Soha nem beszéltem nekik a megtérésről, és mégis úgy tűnik jobban értenek mindent, mint sok lelkész és teológus. Azt állitják mind a ketten, hogy ők meg vannak térve. Emlékszem a teológián mindig vita volt arról, hogy szükség van-e a megtérésre, vagy nem. Ezeknek a kicsi gyerekeknek ez nem téma.
Sokat szoktunk imádkozni. Gyakorlatilag mindenért hálát adunk és mindig kérjük az Urat, hogy legyen velünk. Szilárd mindig előnkbe vág és ő akar imádkozni. Néha már arra gondolok, hogy rászólok, hogy hagyjon minket is imádkozni. Ha eszébe jut valaki akkor imádkozik azért a szeméyért. De imádkozik a kiskacsákért, a madárkáért és a kis kaméleonokért is.
Este szépen letérdelnek és úgy imádkoznak. Rebeka, ha néha elakad, akkor Szilárd sugja neki, hogy mit kell mondjon. Ő még kicsi, szokta mondani.
Imádság után mindig sorban állnak és megvallják a bűneiket, amit aznap elkövettek és ismét imádkozunk, hogy az Úr tisztitsa meg őket. Ha egy dolog sokszor megismétlődik, megbeszéljük. Nagyon rossz lenne, ha az egész csak megszokássá válna.
Ezek után kérik, hogy meséljek nekik az Úr Jézusról. Nagyon szeretik azt a történetet, amikor az Úr a vizen járt, vagy amikor lecsendesitette a tengert.
Néha beszélgetünk az ismerősökről, tatákról, mamákról és meg szokták kérdezni, ki szereti és ki nem szereti az Urat. Ilyenkor bajban vagyunk. Nem is szoktam válaszolni, hanem visszakérdezek: ti mit gondoltok? Ha valaki rosszat mondott, vagy cigarettázott, vagy ivott és ők erre mind emlékeznek, rögtön meghozzák az itéletet: sajnos nem szereti az Urat. De imádkoznak is, hogy az illető térjen meg, mert ha nem az ördoghöz kerül és az nagyon csúnya hely, és ott nagyon rossz.
Arról is beszélgettünk, hogy ők már misszionáriusok, akik mindenkinek el kell mondják, hogy az Urat kell szeretni és az Úrral kell élni. De először jó példák kell legyenek. Nem szabad irigynek lenni, veszekedni, rosszalkodni. Mert misszionáriusok, mindent megesznek, nem vállogatnak, megelégedettek a körülményekkel, és hálásak mindenért. Nem kiabálnak, ha a felnőttek beszélnek hallgatnak. Bármit mondunk a válasz: igen apa, igen anya. Ha megtanúlják az engedelmességet a szülők iránt, majd könnyebben engedelmeskednek Isten igéjének is.
Szilárd néha kér, hogy mondjam meg mit ir a Biblia. Szeretne minél többet tudni a Bibliából.
Rebeka, ha van valami, amitól fél vagy ami zavarja, megkérdezi: miért teremtett az Úr legyet, vagy szúnyogokat, vagy a mambát, a mérges kigyót. Meglátogattunk egy beteg bácsit, akit gépek éltetnek. Amikor Rebeka meglátta, napokig imádkozott érte, hogy az Úr gyógyitsa meg.
Az istentiszteleteken mindig kérnek, hogy forditsak nekik, és úgy hallgatják, mint a nagyok.
Végül elmesélek egy nagyok fúrcsa dolgot. Miútán ide jöttünk volt egy rossz álmom, de mihelyt kezdtem megvallani még a régi, gyermekkori bűneimet is, nem álmodtam többé rosszat. Kisztinával is hasonló történt. Érte Erlo bácsi is imádkozott, és megszabadúlt a rossz álmoktól. Ezután következett Szilárd. Éjfél tájt felugrott, kinyitotta a szemét sikoltozott és sirt, oda bújt hozzánk és azt mondta, hogy nagyon fél. Egy irányba mutatott és azt mondta: ott van és félek. Reggel nem emlékezett semmire. Egy idő után nagyon ijesztő és félelmetes volt. Nagyon sajnáltam a kisgyereket és mintha Rebekánál is akart volna kezdődni: néha ő is felsirt.
Mindeddig meg lehetne magyarázni orvosilag: Új környezet, a nehézségek, a nyelv, mind megterelik a gyermeket, szorongást és félelmet okoznak. Egy pszihológus biztos gyógyszert, nyugtatókat irt voltna elő.
Elkezdtünk imádkozni, de nem segitett. Úgy éreztem, hogy a gonosz gúnyt akar űzni belőlünk. Elmentűnk egy lelkigondozóhoz, imádkozott Szilárdért, Szilárd megvallotta a bűneit és egyik napról a másikra, megszüntek a rémálmok. Kiváncsi volnék, hogy magyaráznák ezt meg a hitetlen pszihológusok.
Az Úr csodálatosan tud munkálkodni az életünkben. Csak tanúlhatunk a gyermekeinktől, mert az Úr mondta: ?Bizony mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.? Mk 1o, 15
?Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.? Mt 18, 3
 
12. Malelane
 
Amit az Úr szervez, azon áldás van: jó várni az Úrra és élvezni az Ő vezetését.
 
Meghivót kaptunk Fokvárosba (Capetown), az ottani misszióhoz, és emberileg nézve, a mostani időszak lett volna a legszebb, hogy elmenjünk oda. Gondoltam is, hogy elmegyek Erlo bácsihoz, hogy megbeszéljem vele, de aztán imádkoztam és az Úr arra inditott, hogy még várjak és bizzam rá a dolgot.
Az egyik este, amint a lelkigondozómmal beszéltem, emlitette, hogy akar menni Malelanba, egy missziós állomásra, a szwazik földjére, nem messze a mozambiqui határtól, és megkérdezte nem akarom-e elkisérni. Nem volt sok időm gondolkozni a dolgon, azt válaszoltam, hogy szivesen, de tudtam, csak akkor lesz valami belőle, ha az Úr is akarja. Abban maradtunk, hogy még imádkozunk és beszél Jan bácsi Erlo bácsival is a dologról.
Néhány nap múlva jelentkezett Jan bácsi, hogy úgy néz ki, hogy az Úr megnyitja az ajtókat számunkra, és mehetünk.
Jan bácsi a lelkigondozóm. Hiszem, hogy az Úr rendelte őt számomra, mert nagyon sok dologban, nagyon jól megértjük egymást. Eredetileg valaki máshoz mentem, amikor lelkigondozásra volt szükségem, de mivel ő sokszor úton volt és nem tudtam beszélni vele, Jan bácsihoz mentem. Legelőször egy szombat este mentem hozzá, mielőtt a hegyekbe mentem, és tudtam, hogy veszélyes vidék. Mikor úgy gondolsz a holnapra, hogy az lehet akár az utolsó nap is az életedben, akkor másképpen viszonyulsz lelki dolgokhoz, mint azelőtt. Igy kezdődött tehát a kapcsolatunk Jan bácsival.
Jan bácsi (mi itt bácsinak nevezzük az idősebbeket és néninek a nőket: ez a tiszteletünk kifejezése) tanár a tanárképzőben. Régebben egy kútató intézetben dolgzott a délafrikai kormánynak, a biológia tudományának doktora. Egy megtért embernél azonban semmit nem jelentenek a diplomák és a titulusok. Jan bácsi egyszerű, alázatos ember, és mindig jókedvű. Pedig nehéz időszakom ment keresztűl. Hat évvel ezelőtt ő kezdte kiépiteni a malelani missziót, gyakorlatilag a bokrok között kezdte és ma már egy szép kis állomássá növekedett. Aztán megbetegedett a felesége és el kellett hagyják Malelant, később pedig meghalt a felesége. Amióta eljött Malelanból, három éve, nem volt ott. Jó, hogy vele voltam. Rengeteg emlék kötötte őt ehhez az útszakaszhoz, ami a feleségére emlékeztette. Azt mondta, ha nem lennék vele, valószinüleg végigsirná az utat, de a tény, hogy sokat beszélgetünk az Úrról, megerősiti és felülkerekedik a veszteségen. Ha az Úr az első helyen van az életünkben, még a gyász is más lesz. Kűlönben ki értené meg, hogy elveszi az Úr azt a személyt mellőle, akit a legjobban szeret, és aki igazi segitőtárs az Úr munkájában.
Swaziland, a swazik földje, nyugodt kis ország: csendesebb, néptelenebb és szegényebb is mint Délafrika. Délafrikában csak rezervátumban vannak vadállatok, de Swazilandben láttunk belőlük néhányat szabadon, az út mellett legelészni.
A misszió Malelanban kicsi, de a lelkület ugyanaz, mint a főállomáson Kwasizabantun. Kell figyelni hova lépük, mert sok a mérges kigyó. Nemrég egy vadász jött hat vadászkutyával és a kutyák egy kigyóra találtak, körbevették, de a kigyó sorra megmarta őket és rövid időn belül mind a hat megdöglött, úgyhogy a vadász, kutyák nélkül tért haza. A fekete mamba nem csak nagyon mérges, de képes többször is marni. Gyakorlatilag nincs esély a túlélésre. Kész csoda, hogy ennek ellenére, az egyik asszony túlélte. Egyik este kiment mezitláb összeszedni a ruhákat a száritóról, rálépett egy kigyóra és az megmarta. Egy hétig ugyan a kormázban volt, de túlélte. Amikor ott voltunk még mindig be volt kötve a lába és sántikált. Látva őt a Márk 16, 17-18 jutott eszembe: Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket üznek ki, új nyelveken szólnak, kigyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.  
Vannak skorpiók is ott, és van egy féle csúszómászó, olyan mint egy százlábú, de úgy ficánkol, mint egy kigyó: azt mondják róla, hogy veszélyesebb, mint a skorpoió. A misszió területe egy mesterséges tóba torkollik, amiben vannak krokodilok.
Jan bácsi után John Powers vette át a misszió vezetését. John bácsi egy született misszionárius. Fantasztikusan prédikál, egyszerű egyenes és világos gondolatai vannak: áldás volt őt hallgatni. Napközben mindenes: a teheneket gondozza, kamiont vezet, buldózerrel dolgozi, vezeti a malmot és a pékséget, állatorvos, mezőgazdász és menedzser. Már bejárta a fél világot, olyan sok helyre meghivták már prédikálni. Kiemelek egy gondolatot a karácsonyi prédikációjából, ami nagyon megérintett engem. Mária énekéről beszélt, ahol azt mondja Mária: ?Magasztalja lelkem az Urat...? Lukács 1, 46-55 A magasztalni szó, eredetiben azt jelenti: nagynak látni. Isten látni nagynak az életünkben. Sok ember saját magát látja nagynak, mások a problémákat látják nagynak, de Mária Isten látta nagynak, ezért tudta az Úr használni őt. Sok árvagyermek volt az istentiszteleten és ezeket is bátoritotta. Az árváknak nehéz életük van, de ők is meg kell lássák az Urat és az Ő nagyságát. Elmesélte, hogy az ő apja elhagyta őket és elment Mozambiquba és ott halt meg a sok ivásba: halálra itta magát. Egy karórát hagyott csak maga után. Az édesanyja mikor ő hétéves volt beültette őt és a hugát egy autóba és bevezette a kifugó gázt, hogy megölje őket. A nagyapjuk eszrevette és megmentette őket. Ekkor az anyja fegyvert ragadott és sziven lötte magát. De ő nem ragadt meg ezeknél az eseményeknél. Nem hagyja, hogy ezek az emlékek megbénitsák az életét, mert tudja, hogy van egy mennyei atyája, aki többet ér neki száz apánál és száz anyánál: Isten nagy az életében.
Elmentünk Jan bácsival, a kamionnal, hogy embereket hozzunk egy távolabbi városból a missióra. Jött velünk egy idősebb ember is, baba Kumalo. Baba Kumalo igehirdető, az evangélium terjesztője. Mivel királyi családból származik, hamarosan be lesz iktatva törzsfőnek egy szomszédos területen. Ő lesz ennek a vidéknek a tiszteletbeli vezetője. Ennek megfelelő palotában fog lakni. Az első feladatának azt tekinti, hogy lelkileg felébressze ezt a vidéket. Már beszélt Erlo bácsival, hogy oda, arra a területre is épitsenek egy missziós állomást. Jó ilyen emberekkel találkozni és látni, hogy nem a világi hatalom érdekli őket, hanem az evangélium terjesztése. A malelane-i misszió is úgy létesült, hogy az ottani törzsfőnök kérte Erlo bácsit, hogy létesitsenek misziót a területén: ő adott ezért ötven hektár földet a missziónak. Ezek az emberek tudják milyen fontos az evangélium, Isten igéje.
Az Úr jó volt hozzám és lehetőséget adott, hogy szolgálhattam és hirdethettem az igét ezek között az emberek között. Elmondtam nekik egy karácsonyi történetet, ami egy romániai börtönben tötént, a kommunizmus kezdetén. Előző nap halálra kinozták a kommunisták a bezárva tartott hivőket és akik haldokoltak, azokat egy kűlön szobába tették, hogy ott haljanak meg. Volt a hivők között egy kommunista is, aki korábban kinzó volt, de a társai most őt is halálra kinozták és betették a szobába meghalni. Ott volt és haldoklott egy idős ember, akit ez a bezárt kinzó gyötört néhány nappal korábban halálra. Karácsony este és a kommunista kérte, hogy a többiek imádkozzanak érte. Az idős ember megkérte fiatalabb társait, hogy vigyék oda a komunista ágyára. A komunista megvallotta a bűneit és bocsánatot kért az idős embertől is, aztán imádkoztak, és mivel elgyötörtek voltak, imádság közben mindketten meghaltak. Richard Wurmbrand mesélte el ezt a történetet, aki maga is abban a szobánban volt, azon a bizonyos karácsonyi estén. Akkor, ott ? mondja Wurmbrand ? láttam amint megszületett az Úr Jézus egy kommunista szivében: ez volt a legszebb karácsony az életemben. A karácsony tehát nem a külsőségeké, az ajándékoké, hanem azoké, akik megszabadulnak a bűntől, megbékélnek Istennel és embertársaikkal, és kitárják a szivüket, hogy az Úr megszülessen benne. Hogy Isten nagy legyen, megdicsőüljön az életünkben.
 
 
13. Evezz a mélyre... Lukács 5, 4
 
Itt is gyorsan telik az idő. A mi napjaink is meg vannak rövidülve. Itt lent Délafrikában soha nem sötétedik később, mint nyolc órakor. Mostanában korán kel az egész család. Reggel hat után kel Szilárd is, együtt imádkozunk, és mikor megyek dolgozni, hétkor már ő is indul iskolába. Az iskolát a gyermekek mindig istentisztelettel kezdik. Érdekes, hogy soha nem panaszkodik, hogy korán kell kelni: szeret iskolába járni. Erlo bácsinak az egyik unokájával, Jánisszal ülnek egy padba. A tanitónéni nagyon kedves. Noha neki is három gyermeke van, sok mindent vásárolt Szilárdnak, amire szüksége van az iskolában. Gyönyörű látni Szilárdot a kis egyenruhájában. Olyan tartása van benne, mint egy kis katonatisztnek. Az is szép, hogy a gyermekek egyformán vannak öltözve: nincs szegényebb és flancosabb: egyszerüen iskolások.
Ennyit a külső dolgokról, mert arra gondoltam, hogy ebben a beszámolómban, inkább belső, mély és rejtett dolgokról irok: nem arról, ami körülöttünk, hanem, ami bennünk megy végbe. Hű és igaz az Úr, amit megigér, azt be is teljesiti. A tavalyi évet, a Nikodémus történetével kezdtük. ?Ujjá kell születned? ? mondta az Úr Jézus Nikodémusnak. Sokáig csak a parancsot láttam ebben, és eltűnődtem, mint Nikodémus: hogyan lehet igazán újjászületni? Egy másik helyen az Úr ezt mondta a tanitványoknak: ?Ami az embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges?. Csak Ő tudja megtenni velünk, ha őszinén vágyunk és törekszünk erre. Az Úr sok mindent megváltoztatott az életünkben, de a legcsodálatosabbnak azt tartom, hogy igazi vágyat keltett bennünk, mindannyiunkba, hogy jobban és jobban átalakuljunk, az Ő akarata szerint. Teljes szivvel vágyni arra, hogy részem legyen a teljesen új életből. Nem számit, hogy hivő vagyok-e vagy nem, hogy hány éve szolgálom, vagy nem szolgálom az Urat: meg akarok újulni teljesen. Személy szerint úgy érzem, hogy az út elején vagyok, ahol még nagyon sikamlós a talaj és sok veszély fenyeget, de el akarom vetni, ami eddig volt és célegyeesen előre akarok tekinteni, és haladni akarok. Szeretnék olyan tanitvány lenni, aki tanúl és aztán gyakorlatba is ülteti, azt, amit elsajátitott. A napokban újra felfedeztem, hogy az Úr Jézus egész élete a földön, arra szolgált, hogy nekünk példát mutasson, hogy aztán azt mondja: ?Te is hasonló képpen cselekedjél?. Ha igazán hisztek ? mondta az Úr ? még nagyobb dolgokra is képesek lesztek, mint amit én tettem, mert én az Atyánál vagyok, és segitségetekre lehetek.
Eszrevettem, hogy milyen álnok is az ember szive. Alig emelt ki az Úr a bűn posványából, kezdett megtisztitani, és szilárd talajra állitani, azon kapom magam, hogy kezdem magamnak bizonygatni, hogy milyen jó keresztyén vagyok. Hasonlitgatom magamat emberekhez és úgy tűnik nekem, hogy én jobb vagyok, mint ők. Milyen álnok ellenség a sátán, hogy nem egyenesben állit szembe az Úrral, hanem kerülő útakon, oldalból tánad ki. De milyen jó az Úr, hogy emlékeztet arra, hogy ha nagy akarok lenni, akkor a legkissebb kell legyek. Kezdem érezni, hogy ez nem valami képes beszéd, hanem szóról-szóra kell érteni. Ő megalázta magát: nem lehet nagyobb a tanitvány a mesterénél. Ha nem tanulok meg alázatban élni, megalázkodni, ha kell még egy gyermek előtt is, semmi közöm nincsen Hozzá. Szégyelem azt az időszakot az életemből, amikor elvártam, vagy legalábbis jól esett, hogy az emberek tiszteletes úrnak szólitsanak, vagy más titulusokat használjanak személyemre vonatkozóan. Örülök, hogy ennek vége. Itt a misszión a legnagyobb méltóság a bácsi (uncle, baba). Néha még az is zavar, hogy ezek az alázatos emberek, a zuluk, akikkel együtt dolgozok, bácsinak, apának neveznek. Imádkozok, hogy segitsen az Úr, hogy jó példa lehessek mindig a számukra.
A másik dolog, amit az Úr a szivemre helyezett, az a törekvés a tisztaságra. Sokan lehetetlennek tartják, hogy tisztán, bűn nélkül is lehet élni. Embernek lehetetlen, de Istennek nem, mert az Istennek semmi sem lehetetlen. Ha Ő kezd el élni és uralkodni az életünkben, bizony nagy változások, egész forradalmak lesznek az életünkben.
A gyermekeink minden este megvallják a bűneiket. Eleinte féltem, hogy ez megszokássá válik és nem fog erdeményt hozni az életükben. Milyen kicsinyhitű vagyok. Néhány hónap távlatában egyre jobban tapasztalom, hogy törekszenek arra, hogy elhagyják a bűnt. Hadd emlitsem, hogy nem csak azt szokták megvallani, ami amúgy is látványos, hanem beszélnek az irigységről, a sziv rejtett gonoszságáról is. Rebeka mostanában azért imádkozik, hogy az Úr segitse meg, hogy ne ?lepetyeljen?, beszéljen túl sokat.
Szilárd egyik este, amikor megakarta vallani a bűneit, ült mellettem és gondolkozott és szerényen azt mondta: apa ma semmi rosszat nem tettem. Rákérdeztem, hogy nincs-e valami a szivében: irigység, harag, keserüség. Szinte kereste, hogy találjon valamit, hiszen ilyenkor meg kell vallani, de nem volt. Persze más este már volt, és nem rejtegetett semmit, de nekem nagy tanulság volt: mit tud tenni az Úr egy öt éves gyermek életében. A gyermekek azt is szokták emlegetni, amikor még másként éltünk. Erre az időszakra azt mondják, hogy akkor még nem ismertük igazán az Urat és nem szerettük Őt.
Az Úr lépésről lépésre tanit, hogyan tartsam magam tisztán. Az első dolog, amit megtanultam, az az volt, hogy vigyázzak, hogy mit nézek, vagy mire nézek rá. Elég néha egy tekintet, hogy aztán beinduljon a fantázia, és sorakozzanak a gonoszabbnál gonoszabb gondolatok. Mondta valaki, hogy van a Jób könyvébe egy vers, ami erre vonatkozik olvassam el, de nem tudta megmondani, hol van. Egy este végigolvastam az egész Jób könyvét, hogy ezt a részt megtaláljam. Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen szüzekre. Mi lett volna az osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre! Jób 31, 1-3 Elolvastam az eredeti, héber szöveget is, ahol még drasztikusabb értelme van és még szigorubb kitételt szab. Valahogy igy hangzik: Szövetséget kötöttem és átok alá helyeztem magamat, ha netán felemelném a tekintetemet szűzekre. Az Úr Jézus is azt mondta: Ha valaki kivánsággal tekint egy más asszonyára, máris paráznaságot követett el szivében, és méltó, hogy megkövezzék.
Érdekes, hogy a pogány zuluk, a még elszigetelt zulu falúkban, nem néznek más asszonyára, olyannyira, hogy nem is köszönnek neki az útcán. Úgymond keresztyén országokban pedig, sajnos még a hivő asszonyok is, jól kicicomázzák magukat, hogy legyen, amit lássanak rajtuk a férfiak. Keresztyén konferenciákon látok olyan fiatalokat, akiknek kilóg az alsónemüjük, mert most ez a divat, hogy a lányok is láthassanak valamit. Hivő emberek naponta órákat töltenek a tévé előtt és megnéznek mindent, amit csak mutatnak nekik. Aztán csodálkoznak, hogy miért van annyi gyengeség, erőtlenség hivő közösségekben és az egyházakban.
A zuluknál nem illik a másiknak a szemébe nézni: ha beszélsz vele a földet nézed. Számunkra ezek erőltetett, túlzott dolgoknak tűnnek, de állitom, hogy mióta megtanultam inkább a földet nézni, mint nézelődni össze-vissza, meglátni, azt is amit nem kell, gondolataimban sokkal több helye van az Úrnak, mint a világ szennyének, és egyre több mindenben látom meg Őt, aki minden, mindenekben. Magyar nyelvünkben van az elnézés kifejezés. Jó elnézve élni, akkor kevesebb dolog fog minket a céltól elterelni.
Egy másik dolog a nyelv, a beszéd. Olvassátok el a Jakab 3-at. Milyen veszélyes is lehet a nyelvünk. A misszión, ha tudni akarod, hogy mi történik, megkéred Fano Sibisit, hogy küldje el a körleveleit. Itt nem pletykálnak az emberek. Egyes bevándorlók próbálkoznak, de előbb-utóbb megtanulják a leckét: megégeti őket. Fano egy béna ember, aki már csak a szemét tudja mozgatni, gépek éltetik évek óta. De a szeme mindig mosolyog. Van egy számitógépes program, ami átlal a pillantásával ir. Csodálatos levelei, irásai vannak. Ő a teljesen béna, képes vigasztalni, erőt nyújtani. Ez annál is nagyobb csoda, mintha az Úr meggyógyitaná őt.
A feleségemnek szoktam mondani, adjon hálát az Úrnak, hogy nem tud idegen nyelveket (most tanul angolul), legalább nem beszél túl sokat és nem esik rabságába ennek az alattomos bűnnek. Felelősek vagyunk azonban azért is, amit együtt beszélünk. Milyen jó pletykapartner lehet egy bizalmas, hivő házastárs. Kezdem megtanulni, milyen nagy áldás az, ha nem mondok el mindent, amit hallottam, vagy amit gondolok a feleségemnek: sok nyugtalanságtól és stressztől szabaditom meg ezáltal. Jó ha nem a házastársunkat használjuk szemeteskukának, hogy minden bántalmunkat az ő nyakába akasszuk. Milyen áldás, hogy vannak lelkigondozók, akikkel imádkozva, imádkozó lélekkel lehet a terheket megosztani, hogy közösen az Úr elé vigyük, és ott is hagyjuk, végérvényesen.
Sokszor az az érzésem, hogy csak akkor szeretnék beszélni, amikor igét hirdetek, amikor az Úrról teszek bizonyságot: minden más beszéd fölösleges és ártalmas. Egyesek kértek, hogy tegyek szert skypra, hogy beszélhessünk, csak úgy, mert ők nem szeretnek irni. Én nem akarok csak úgy beszélgetni. Vigyázni szeretnék minden szóra, amit kimondok, mert mindenről el kell egyszer számolni: minden kimondott szóról. Ha mi emberek hangfelvételeket tudunk késziteni, mennyire inkább az Úr. A napokban elmesélte valaki, hogy egy nagy bevásárló központban dolgozott a kameráknál. Mi mindent látott meg, amit az emberek nem gondoltak. Egy este egy úgymond hivő asszony kilopott a raktárból egy doboz narancsot és betette az autójába. A kamerák kezelőinek kötelességük leleplezni a személyt. A többi ör megkérte ezt a fiatalembert, hogy menjen ő beszélni, mert hát ő is hivő, mint az asszony. Mikor leleplezte, az asszony azon tűnődött, hogy hogy látták meg, hiszen ő olyan gondosan járt el. Mikor elmondta, hogy a raktárban is van kamera, csak akkor lepődött meg.
Nos a következő, amit megakarok emliteni szorosan kötődik mindehhez.
Nekünk olyan Istenünk van, aki nem csak lát minket, hogy mit teszünk, nem csak hallja, minden szavunkat, hanem ismeri minden gondolatunkat. Az Úr Jézus amikot Simon farizeus házában volt, ahol a parázna nő megkente a lábát drága olajjal, az Úr világosan látta, tudta, hogy Simon lenézte az asszonyt és azt gondolta, hogy az Úr Jézusnak sejtelme sincs arról, hogy ez egy parázna. Isten tudta, hogy Kain gyilkos gondolatokat forgat a fejébe testvérét illetően, és még idejében figyelmeztette őt. Luther azt mondta ugyan, hogy nem akadályozhatjuk meg, hogy a madarak a fejünk fölött repkedjenek, csak azt, hogy fészket rakjanak a fejünkre. Én inkább az Úr Jézust idézem: ?Ahol a tetem, oda gyűlnek a dögkeselyük.? A bűn mindig a gondolat szintjén indul el. Ha nincs szűrőnk, hogy szelektáljuk a gondolatokat, akkor szabad utat adunk a sátánnak, hogy ki-be járjon a fejünkbe és egész életünkbe. Nem könnyű dolog ezen a szinten is tisztán maradni, de nem is lehetetlen. Ez tanit meg igazán imádkozni. Bármikor érzed, (az Úr kegyelméből) hogy egy rossz gondolat lopakodik, még mielőtt végiggondolnád, imádkozol: Uram te uralkodj a gondolataim fölött is, és te tartsd őket tisztán, a te dicsőségedre.
Nem csak az nyilvános, látványos, kézzelfogható bűnöket valljuk meg, hanem azokat is, amik csak gondolati szinten jelentek meg az életünkben. Igy lehet csirájában megfolytani, az Úr segitségvel a bűnt, eltelni az Ő gondolataival, az Úrról és az Ő országáról elmélkedni.
Szoros a kapú és keskeny az út, amely az életre visz, és tágas a kapú és széles az út, amely a kárhozatra visz: nem mindegy, hogy melyiken járunk.
Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy megragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Fil 3, 12
 
14. A kód
 
Ha az Úr úgy határoz, hogy visszamennyünk Romániába, vagy egyáltalán Európába, vagy valahova máshova, de el kell hagyjuk ezt a missziót, emberileg nézve itttartózkodásunk fele lejárt. Szeptemberben jöttünk és július végére van időzitve a hazatérésünk.
Amióta itt vagyok, azon iparkodok, hogy megfejtsem a kódot, a lelki ébredés kódját. Régebben is, amikor még nem ismertem ezt a missziót, de lelki ébredésről, tömeges megtérésekről olvastam, mindig ott lappangott bennem a kérdés: hogyan lehetnék én is része egy ilyen munkának. Gyönyörű itt lenni, nagy kiváltság és áldás, hogy láthatom, tapasztalhatom, hogyan munkálkodik az Úr itt Afrikában és a misszió más ágazataiban is, de mit használna ez a tapasztalat, ha nem tudna majd használni az Úr engem ott, ahova majd rendel. Éppen ezért figyelem az itteni emeberek életét, kivált képpen a vezetőkét és próbálom megfejteni, miért tudja az Úr ilyen csodálatosan használni őket. Sok prédikációt meghallgatok a régi kazettákra és CD-kre rögzitett régi prédikációk közül és figyelem mi az az üzenet, ami mindig megmozgatja az emberek szivét. A legelején az érdekelt leginkább, hogyan lehet olyan életet élni, olyan személynek lenni, hogy imádkozol betegekért, problémákkal küzdőkért, és az Úr felel az imádságodra és megoldja a kilátástalan helyzeteket is. Tulajdon képpen három dolog volt, ami vonzott és érdekelt ennél a missziónál. Az első az emberek életmódja, amit szeretnék magamévá tenni. Mindig békességben élni, stressz, nyugtalanság nélkül. Eleinte hihetetlennek tünt, de most egyre jobban belátom, hogy Isten kegyelméből lehetséges. A második dolog, ami vonzott, és amit szeretnék megtanúlni, az az itteni igehirdetések ereje és autoritása. Az igehirdetéseknek ereje van. A harmadik pedig a betegekért való imádkozás. Sok szenvedélybeteg, rákos és aidszes gyógyul meg.
Jó az Úr, és aki keres, annak felfed, megmutat, megsejtet dolgokat. Szeretnék néhány dolgot megosztani veletek is, habár félő, hogy mindenkinek személyesen kell végigjárnia a keresés útját. Már néhány körlevelemben emlitettem futólag, de most egy kicsitt bővebben akarok róla beszélni.
Egyik nap egy prédikációt hallgattam Erlo bácsitól, a missziónk vezetőjétől, aminek az volt a cime: Az ébredés receptje. Elképzelhetitek, milyen érdeklődéssel kezdtem el hallgatni. Az igehirdetés alapigéje az 1 Péter 5, 6-11
Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek az ördög mint orditó oroszlán jár szerte, keresve, hogy kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. A minden kegyelem Istene pedig, aki elhivott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid idejig szenvedtetek, maga fog titeket felkésziteni, megszilárditani, megerősiteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
Nincs most módomban az egész igehirdetést itt részletezni, talán valmikor később leforditom, de már a ige, ahogy kezdődik megragadott: Alázzátok meg magatokat... Itt kezdődik az ébredés. Miért nem térnek meg emberek? Mert nem tudják megalázni magukat, belátva, hogy szükségük van megtérésre. Miért nem térnek meg a mi igehirdetésünkre? Mert bennünk sincs alázat, fennhéjázva, fenntről beszélünk az emberekkel, ami megfosztja őket attól, hogy példát lássanak az alázatól. Azóta állandóan kérem az Urat: tanitson engem alázatra. Ösztönösen iszonyodunk és menekülünk olyan helyzetektől, ami megalázó számunkra, pedig egyre jobban rájövök, hogy ez a legjobb lehetőség arra, hogy felkészitsen minket az Úr. Nemrég egy történetet beszéltem el a lelkigondozómnak egy emberről, aki valószinűleg neheztel rám, pedig ő akart becsapni, kihasználni engem, még a rendőrségre is elhurcolt és perrel fenyegetett. A lelki gondozóm, noha én védtem az ellenségemet, bűnözőnek nevezte őt. Mégis úgy éreztem, irnom kell neki és bocsánatot kell kérjek a ?félreértésekért és kellemetlenségekért?. Nem adhatok neki pénzt, ahogy kivánná, de szeretném, ha megbocsát. Az ember, aki eddig csak követelőzött és fenyegetett, megtört és megbocsátott. Jó lecke volt ez. Imádkozok, hogy mutassa meg az Úr, hogy még kitől kell bocsánatot kérnem, és adjon erőt, hogy megtudjam tenni: megalázkodjak a végsőkig. Emberileg nézve, sokszor a másiknak kellene előttem megalázkodnia és tőlem kéne a másiknak bocsánatot kérnie. De akkor, hol maradna az alázat? Mivel tudna akkor nevelni au Úr?
Sokan nem értik, leginkább protestánsok és neoprotestánsok, miért kell egymásnak, egy másik embernek megvallanunk a bűneinket. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Jakab 5, 16  Többek között azért, hogy alázatot tanúljunk. Milyen kellemesen elmondunk mindent az Úrnak, csendben, egymagunk, és soha nem kell pironkodjunk, szégyenkeznünk és átélnünk a bűn megalázó, szégyenletes voltát. Nem is tanulunk semmit, és a továbbiakban is bátran, szégyen nélkül követjük el ugyanazokat a bűnöket: nem szabadulunk meg tőlük.
Hallottam olyan esetet, hogy a lelkigondozó kibeszélte a gondozott bűneit. Elképesztő. Ez is csak azért fordulhat elő, mert nincs alázat az ilyen emberben és konkrét esetekkel akarja bizonygatni, hogy ő jobb, mint szegény bajbajutott testvére. Pedig az Ige arra tanit: ...alázattal kűlömbnek tartsátok egymást magatoknál. Filippi 2, 3 Ha kell még a homokost vagy a legnagyobb pervezt is tartsd kűlömbnek magadnál. Ha nem vagy erre képes, soha ne vágyakozzál arra, hogy valakinek is a lelkigondozja légy.
Az Úr Jézus elment Jánoshoz, beállt a bűnösök sorába, noha nem volt mit megvallania, mégis mindenki előtt bűnösnek nyilvánitotta magát, mert képes volt megalázkodni. Egyedül értünk tette, de mi nem akarunk tőle tanulni. A Máté 11, 29-ben világosan mondja: ...tanuljátok meg tőlem, hogy szelid vagyok és alázatos szivű... A természeti embernek nem tetszik ez a tanitás. A teológián is azt tanultuk, hogy jó jegyeket szerezzünk, jó médiánk legyen, okos dolgokat tudjunk mondani és ettől jó alapsan beképzeljük magunkat. A gyülekezetben csak a lelkésznek lehet igaza, mert a hivek és a presbiterek prolik vagy egyenessen buta parasztok, és ha engedünk nekik, még a fejünkre másznak. Ezért méhkasok a gyülekezetek, idegességben telnek el a lelkésztalálkozók és közgyűlések, hajba kapnak emberek egy-egy jelentéktelen titulusért, mert nem tudunk megalázkodni. És végeredményben csodálkozunk, hogy nincs lelki ébredés annyi egyházban.
Az elmúlt időben sok bocsánatkérő levelet irtam, és imádkozok, hogy az Úr mutassa meg még hova, kinek irhatnék. Lassan egy éve elmélkedem régi életemen, és szinte nap, mint nap találok régi és új bűnöket, amiket megvallok egy testvérnek, hogy imádkozzon értem, hogy megszabaduljak tőle teljesen. Világi, pszihológus szemmel nézve, betegesnek tűnik, de elmondhatom egyre nagyobb békességem és egyre mélyebb örömöm van, amióta ezt teszem.
Alázzd meg magadat: ez az első karakter az ébredés kódjában: ez teljesen biztos. Ha ezt elsajátitod és magadévá teszed továbbléphetünk és beszélhetünk más karakterekről is, de ennélkül hiábavaló minden másról beszélni.
Boldogok a szelidek, mert ők öröklik a földet. Máté 5, 5
Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat. Az Úr közel.  
 
15 ...hogy megismerjem Őt és feltámadása erejét... Fil 3, 10a
 
Nem könnyű leirnom a következő sorokat, de ha nem tenném, hűtlen lennék az Úrhoz és háládatlan az ő kimondhatatlan jóságáért. Az Úr ismét megmutatta hűségét és szeretetét irántunk és nem tehetem, hogy ezt elhalgassam. Vasárnap egy távoli (kb 3oo km) kisvárosban prédikáltam, egy magtárban, több mint száz zulu gyermeknek és néhány szülőnek. Nekik is elmeséltem ezt a történetet és úgy éreztem megérintette őket és áldás származott belőle.
Szilárd sokáig imádkozott egy bicikliért. Sokszor napközben felment a kunyhónknak az emeletére és kimondottan a bicikliért imádkozott. Az Úr meghallgatta az imáját és kapott egy használt de jó álapotban levő biciklit. Szilárd nagyon szeret biciklizni. Még Simonyiban laktunk, amikor azt álmodta egy éjjel, hogy tud biciklizni és másnap addig próbálgatta, bukdácsolt, mig végül sikerült: egyedül megtanult biciklizni. Azt hiszen éppen Svájcból jöttem haza, amikor boldogan mutatta be, milyen jól megy a biciklizés.
A napokban Rebekának is kedve támadt a biciklizésre. Eleinte csak tologatta aztán megkért, hogy fogjam hátulról és hamarosan el is indult: ha elengedtem úgyesen tartotta az egyensúlyt és pedálozott. Le is tudott szállni magától. Ha elengedtem elment az utólsó házikóig a mi sorunkon és ott leugrott és megvárt, hogy forditsam meg a biciklit és inditsan ismét útnak.
Szombaton este, már készültem elmenni, amikor ismét megkért, hogy bicikliztessem. Szépen elment a megszokott szakaszon, én mentem utánna, de nem állt meg, hanem kihajtott az útra. Ekkor rákiálltottam, hogy álljon meg, de ő tovább ment. Azonnal éreztem, hogy veszélben van, elkezdtem szaladni, ahogy birtam. Egy darabon enyhén lejtett az út aztán meredek következett, és ő nem tud fékezni. Szalatam, de nem értem utól. Rettenetes átélni ezt a tehetetlenséget. Nekirohant a bicikli egy betonpárkánynak, a legrosszabb helyen ami a környéken létezett, és Rebeka lerepült róla, a kormányon keresztül. A betonpárkány másik része egy fal volt, kb két méter mély és alatta egy betonjárda. Erre zuhant rá, fejre. Csak a tompa ütést hallottam, nem láttam, amikor földet ért. Úgy hallatszott mintha szétment volna a feje, vagy csont tört volna. Leugortam hozzá. A hátán feküdt és a szemei fel voltak akadva. Abban a pillanatban éreztem a halál hidegrázó leheletét. Minden jel arra mutatott, hogy egy szörnyű dolog történt a kislányommal. Holtan feküdt a kicsi lányom. Halott csend volt. Borzasztó pillanat volt, amit soha nem fogok elfelejteni.
Akkor egyszerre kinyitotta a szemét és sirásra nyitotta a száját. Elkezdett sirni. Olyan sirás volt ez, mint amikor megszületik egy csecsemő: az élet sirása. Lehajoltam hozzá és magamhoz emeltem. Amint felemeltem arra gondoltam, nem törte ki a nyaka, hogy ne tudja mozgatni a tagjait. Ebben a pillanatban mindkét oldalra elmozditotta a fejét, átkarolt és a lábaival is belém csimpaszkodott. Magamhoz szoritottam és megköszöntem az Úrnak, hogy visszaadta a kislányomat. Letettem és kértem, hogy járjon egy kicsit. Tudott járni, de ismét az ölembe kérezkedett. Még sirt, amikor elénkbe jött Krisztina, a feleségem. Gyere köszönjük meg az Úrnak, hogy még él a kislányunk ? mondtam neki. Beértünk a házba, leültünk a kanapéra és hálát adtunk az Úrnak. A feje azonban kezdett dagadni és fájt, ezért jeget tettünk rá.
Úgy piszkosan, ahogy volt elmentünk Erlo bácsi bátyjához, Friedel bácsihoz, hogy imádkozzon érte. Friedel bácsi éppen vacsorázott, úgyhogy ott az asztal mellett imádkozott, hogy az Úr távolitson el minden veszélyt, ami még hátramaradhatott az ütéstől.
Nem is mosdattuk meg, csak megtörölgette Krisztina, mert csak feküdni akart. Felvittem a szobába és azt mondtam, hogy mielőtt lefekszik, amint szoktuk máskor is imádkounk és vallja meg a bűneit. Kissé szabadkozott, de aztán szépen imádkozott és megvallotta, hogy nem fogadott szót, amikor mondtam, hogy álljon meg. Lefeküdt és hamarosan el is aludt.
Vasárnap reggel hatkor, amikor felkeltem Rebeka is felkelt. Angyali mosoly volt az arcán, jókedve volt, és tele volt energiával. Itt volt az Úr Jézus az éjszaka az angyalokkal ? mondta. Az Úr meggyógyitott. Az egyik angyal fölém hajolt és megpuszilta a sebet a fejemen. Teljesen meggyógyultam, nem fáj semmi. Hihetetlen, de a korábbi duzzadásnak nyoma sem volt, alig látszott egy kis karcolás.
Boldogan indultam igét hirdetni. Már néhány nappal előtte az Úr a Máté 5, 8- at jelölte ki, hogy arról beszéljek. Boldogok a tiszta szivűek, mert ők meglátják az Istent.
Nemcsak Rebeka látta Őt és az Ő angyalait, én is látom, hogy töri meg a gonosz minden próbálkozását és erejét, láttam, amint feltámasztotta és ismét karjaimba adta kislányomat. Látom az Ő gondviselését, jóságát, kegyelmét, erejét és hűségét. Amikor ide értünk szeptemberben egy igevers volt az ajtónkon áfrikánszul: Want Ek weet watter gedagtes Ek aangaande julle koester, spreek die Here, gedagtes van vrede en nie van onheil nie, om julle `n hoopvolle toekoms te gee.
Azaz:
Mert csak én tudom, mi a tervem veletek ? igy szól az Úr - : békeséget és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Jer 29, 11
Ez a vers igy folytatódok:
Ha segitségül hivtok, és álhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szivvel folyamodtok hozzám.
Jer 29, 12-13
 
Szombat március 8. volt. Nekünk ez nevezetes nap. Ez volt a fordulópont az én és a feleségem életében. 2oo7 március 8 estéjén mentünk el először lelkigondozásra, hogy Isten világosságába állitsuk egész addigi életünket. Úgy tűnik, hogy az ellenség súlyos csapásra készült ennek a napnak az évfordulóján. Ha azonban az Úr Jézus az életünknek ura, akkor az ellenség legyőzött ellenség. Az Úré a hatalom mennyen és földön. Áldott legyen az Úr neve!
 
 
16.  Az elégetett fetisek
 
Minden ébredésnek világszerte vannak közös vonásai. Ahol a Szentlélek munkálkodik - Isten szent lelke és nem akármilyen lélek, amit könnyelmüen Szentléleknek nevezünk - ott ugyanazok a jelenségek ismétlődnek meg, amiről az apostolok cselekedeteibei is olvashatunk. Amikor Péter Pünkösdkor, a Lélek erejével hirdette az evangéliumot, a Lélek azzal tett bizonyságot mellette, hogy hatalmas tömeg, mintegy háromezer férfi és emellett nők és talán gyermekek is, rájöttek - a Lélek meggyőzte őket - hogy bűnben és istentelenül éltek, gonosz erők és hatalmak rabságában. A Lélek meggyőzte őket bűneikről, hogy feltárja előttük a szabadulás lehetőségét is. Afrikából nézve európai keresztyénségünket, egyre jobban rájövök, kezdem érteni, hogy miért kell a bűnről prédikálni, leleplezni a bűnt, még ha ez sokszor veszélyel is jár. Amig nem tudatos a bűn, a bűnös állapot egy ember életében, addig szó sem lehet megtérésről: miből térjünk meg, ha nem érezük a bűn erőszakos, romboló munkáját az életünkben.
Könnyű lenne evangéliumot hirdetni úgy, hogy nem leplezzük le a bűnt. Egyes egyházak itt is Afrikában, kegyelmet-kegyelemre hirdetnek, de nincs bátorságuk kimondani, hogy a halottkultusz és általában a pogány kultusz bűn és utálatos dolog Isten szemében. Vannak gyülekezetek ahol hirdetik ugyan az evangéliumot, de ugyanakkor elnézik, ha a hivek a varázslókhoz is eljárnak. Vegyittik a keresztyénséget a pogánysággal, amig teljesen kiürülnek a templomaik és újra megerősödik az ősök imádata. Ha azonban nyiltan kimondjuk egy településen, hogy a betegségekkel, gondokkal, gyásszal és szükséggel, nem a varázslókhoz kell fordulni, nem az elhúnyt nagyszülőket, szülőket kell kérni, hanem az Úr Jézus keresztjéhez kell jönni, ez azzal is járhat, hogy a következő alkalommal kövekkel fogadnak, vagy halálal fenyegetik az igehirdetőt. Nem azok jelentik a veszélyt, akik az összejöveteleken résztvesznek, hanem azoknak a szülei, családtagok, hozzátartozók, akik az evangélium világosságában megtagadják otthon, hogy folytassák a pogány kultuszt és résztvegyenek az ősi vallás pogány, okkult ritusain.
A varázslók hatalmas jövedelemmel rendelkeznek és félve tisztelik őket. Ha veszittenek a tekintélyükből, és jövedelmükből, attól sem riadnak vissza, hogy felbéreljenek embereket, hogy felgyújtsanak egy-egy gyülekezeti termet.
Mindezek ellenére, az evangélium diadalmaskodik. Ha nem kimélve az életeünket sem, kiállunk az Igazság mellett és hirdetjük azt, meghozza gyümölcsét: Nemcsak a megtévedt, becsapott embereket szólitja meg és szabaditja meg az Úr az ördög hatalmából, hanem csodálatos módon, maguk a varázslók is megtérnek és az evangélium hirnökeivé lesznek.
Az egyik ilyen eset Tugela Ferry-ben történt. A környék hires varázslója, aki az összes létező betegségre képes volt varázsszereket késziteni, ő maga megbetegedett, varázsszerei neki magának nem használtak, korházba került, és rövid időn belül meghalt. Bizonyságtételében bőven beszél arról, milyennek látta a mennyet, és azt a helyet, ahol itéletre gyűltek az emberek, ahonnan az Úr visszaküldte, hogy hirdesse a megtérést és a bűnbcsánatot. Ez az ember mindaddig nem volt egy istentiszteleten sem, nem olvasta a Bibliát, de miután felébredt a korházban, visszakapta egészségét, azonnal tudta, mit kell hirdetnie a köréje gyűlt, kiváncsiskodó orvosoknak, ápolóknak és a többi betegnek. Azonnal lelkigondozót keresett, hogy megvallja bűneit és hogy világosságra hozza minden sötét mesterkedését, amivel az Isten majmát, az ördögöt szolgálta és az embereket megtévesztette. Mihelyt megtette ezt, érezte, amint varázsereje elhagyta, de erőt és hatalmat kapott a Szabaditóról való bizonyságtételre és a megtérés és bűnbocsánat hirdetésére. Végül elhozta az összes fetiseit, edényeit, varázsláshoz szükséges eszközeit, ide a misszióra, hogy miután bizonyságot tett és hálát adott az Úrnak a csodálatos szabaditásért, elégessék azokat. Vele együtt egy másik varázsló is elégette a dolgait.
Az Apostolok cselekedeteinek a 19. részében olvassuk: ?Azok közül sokan, akik a varázslást űzték, összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették... Igy az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és megerősödött.? 
Sok hasonló történetet lehetne elmesélni, de félő, hogy sokan csak meséknek gondolják ezeket: történetek egy primitiv világból. Amig gondolkodtam és imádkoztam ezzel a témával kapcsolatosan, találkoztam a napokban, itt a misszión egy férfival, aki egy ideig a szomszédomban lakik, családjával együtt. Ez a férfi, anélkül, hogy kérdeztem volna, elmesélte, hogy ő Svájcban lakik és amig nem tért meg az Úrhoz, ott Európa legszebb országában tehetséges varázslónak számitott. Közel húsz évvel ezelőtt, Svájcból idáig jött, Afrikába, hogy megvallja bűneit és imádkozzanak érte, hogy megszabaduljon az ördög köteleiből.
 Amikor az ébredés elkezdődött itt Zuluföldön 1966-ban, az első, aki segitségért jött, egy varázsló volt, akinek egy varázsló iskolája volt. Megvallotta: megkötözött vagyok, és megkérdezte: meg tud az az Úr Jézus engem szabaditani, akit ti hirdettek. Miután a testvérek imádkoztak érte, a gonosz lelkek, félelmetes módon elhagyták és megszabadúlt.
Szerte a világban egyre csak terjednek az okkult, ördögi praktikák. Kezdve a horoszkoptól, az átkokon és kötelékeken át a rituális gyilkosságokik emberek millióit érinti ez a jelenség. Egyre égetőbb lesz az apostol felhivása: ?éljetek úgy, mint a világosság gyermekei... ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket? Ef 5, 8: 11
Jézus Krisztus a világ világossága: Ő azért jelent meg, hogy az ördög munkáit lerontsa
17. Paraklétosz
 
Van egy néhány gondolatom, amit szeretnék veletek még Pünkösd előtt megosztani. Meglehet, hogy egyesekhez csak késéssel jut el ez az üzenet, de ne felejtsük el, hogy egy olyan Istennek vagyunk a gyermekei, egy olyan Urat szolgálunk, aki túl van minden idő és tér fogalmán. Az ünnepek csupán miattunk vannak, hogy emlékeztessenek, és valóban emlékezzünk, azokra a csodálatos eseményekre, amit az Úr tett értünk.
Az Úr jézus mondja: ?Én azonban az igazságot mondom nektek: Jobb nektek ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó (Paraklétosz) nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, az igazság és az itélet.? János 16, 7-8
A tavalyi Pünkösdre, irtam egy újságcikket, az egyik egyházi lapnak, aminek ezt a cimet adtam: A Szentlélek munkája. Ebben az irásban bibliai helyekkel támasztottam alá, azt a látásomat, hogy a Szentlélek munkája elsősorban nem a csodákban nyilvánul meg, amik általunk történnek, vagy gyógyitásokban, akár nyelveken szólásban vagy prófétálásban, hanem elsősorban abban, hogy leleplezi bennünk, az én életünkben, hogy mi a bűn.
Az elmúlt ejszaka elég rosszúl aludtam. Néhány napja gyötör az influenza és az afrikai virusok erősebbeknek bizonyulnak, mint az otthoniak. Gyakran felébredek éjszaka, vagy nem is tudok aludni, és hogy hasznosan töltsem az időt, imádkozok. Az Úr a szivemre helyezte, hogy ébredésért imádkozzak. Ha valaki egy ideig egy ébredési területen élt, és engedte, hogy átjárja ez a Lélek, az nem tud belenyugodni, hogy nincs máshol is ébredés. Semmi nincs a világon, amit jobban kivánok, mint egy igazi, mély ébredést a mi országunkban (gondolok itt Romániára, de Magyarországra, és a kárpátaljai testvéreimre is) népünk, testvéreim körében. Sokszor arra ébredek, hogy álmomban is ébredésért könyörgök, vagy evangelizációkon veszek részt. Az éjszaka azonban nem voltak szép álmaim. Három filmszerű álmom volt, amiben az Úr rámutatott három bűnömre, amelyel akadályoztam az Ő dicsőségének a terjedését. Rámutatott az Úr, hogy milyen tévedésben éltem, amikor hirdettem ugyan az evangéliumot, de közben bűnben éltem, bűnös szokások rabságában. A szivem mélyém tudtam, hogy megbotránkoztatok embereket, de mindig kimagyaráztam magamnak, hogy az nem is bűn, csak azokkal van baj, akik megbotránkoznak.
Milyen kegyelem, ha az Úr leleplezi, világossá teszi számunkra, hogy mi a bűn, mi az, ami elválaszt minket tőle, hogy mi is leleplezhessük, világosságra hozzuk, megvalljuk és elhagyjuk ezeket. Az éjszaka gyorsan irószert ragadtam és lejegyeztem magamnak, amit megmutatott az Úr, és ma éppen meglátogatott egyik lelkigondozó, úgyhogy alkalmam volt meg is vallani őket, és végérvényesen kivetni magamból. Hála az Úrnak, hogy ilyen lehetőségeim vannak, hogy olyan emberek között élek, akik maguk is állandóan megtisztitják magukat, és bátran és bizalommal lehet hozzájuk fordulni, hogy együtt imádkozzunk feloldozásért.
A tavalyi cikkemben, kitértem arra, hogy milyen tévedés, ha az úrvacsorát magunkhoz vesszük, gondolva, hogy elfedez minden vétket, de eltávozva az istentiszteletről, folytatjuk ugyanazt a régi, bűnös életünket. Jeremiásnál olvassuk: Ti hazug szavakban biztok, amelyek semmit sem érnek. Lopok, gyilkoltok, paráználkodtok, hamisam esküsztök, a Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek. Az után idejötök, és megálltok előttem, ebben a házban, amit az én nevemről neveztek el, és azt mondjátok: Megszabadultunk! De azután ugyanazokat az utálatos dolgokat követitek el. Vajon rablók barlangjának nézitek ezt a házat (az egyházat), amelyet az énnevemről neveztek el? Majd én is annak nézem! ? igy szól az Úr. Jer 7, 8-11
Pál apostol, ugyancsak az úrvacsorával kapcsolatosan irja, azokról, akik méltatlanul, átokképpen veszik magukhoz: Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg (idő előtt) számosan. 1 Kor 11, 31 
A Pártfogó nélkül, és a bűn leleplezése nélkül, ne legyenek nagy elvárásaink. Enélkül hiábavaló akár ébredésért is imádkozni.
A tanitványok, akik Pünkösd előtt együtt voltak, egy akarattal imádkoztak: teljesen megtisztulva. Az a Péter, aki felállt Pünköskor, mikor először találkozott az Úrral azt mondta neki: Menj el tőlem Uram, mert bűnös ember vagyok, belátva méltatlanságát és megalázva magát. Igy alázkodik meg és sir keservesen, miután háromszor megtagadja az Urat és szomorkodik, mikor az Úr háromszor kérdi meg tőle a Tibériás tengernél: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?
Sokan szeretnének ébredést, anélkül, hogy tisztáznák, hogy miféle ébredésre vágynak. Melyik lelkész nem szeretné, ha állandóan megtelne a temploma, özönlenének az emberek, hogy hallják az ő megragadó igehirdetéseit és hálából jó, summás összegeket is tennének a perselybe. Csakhogy ez nem ébredés. Még ha egyes gyülekezeteknek valamilyen képpen sikerül is nagy tömegeket megmozgatni és summás költségvetésekkel gazdálkodniuk, ez nem ébredés. A kommunisták is nagy tömegeket mozgattak meg, akiknek semmi közük nem volt Istenhez, és pénzük is volt. Az ébredés nem az, amikor az istentiszteletek megtelnek emberekkel, hanem amikor az emberek telnek meg az Isten tiszteletével, szentségével, erejével, kegyelmével, hogy lényük legmélyéből sugározzom, hogy egy céljuk van: hogy az Úr megdicsőüljön az életükben. Eltűnik minden emberi ambició, minden önös dicsvágy, és csak az Úr dicsősége számit. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. János 3, 30
Az utóbbi időben tanulmányoztam az ébredéseket, kűlömböző időkben és kűlömböző helyeken. Egy ébredés sem volt egyforma, de minden ébredésben voltak közös vonások.
A hibridákon 1949- ben kezdődött az ébredés. Az emberek tömegestől vonultak az utcákra, letérdeltek és bűnbocsánatért esedeztek az Úrhoz. Egyik esete egy ifjusági bál volt az egyik településen. A fiatalok ott hagyták a táncot, a szórakozást és elmentek Duncan Cambell lelkészhez, hogy megvallják a bűneiket és új életet kezdjenek. Ezek a fiatalok vitték később tovább az ébredés tüzét: sokuk prédikátor lett.
Ezt megelőzően azonban, hónapokik két nyolcvan valahány éves idős asszony, akik közül egyik vak volt, elkezdett imádkozni ébredésért. Néhányan csatlakoztak hozzájuk. Hónapokig nem történt semmi, mignem egyik asszony felfigyelt arra, amit a 24-ik zsoltár mond: Ki mehet fel az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű és a tiszta szivű...
Ettől kezdve, megvallották egymásnak a bűneiket, megtisztitották magukat, és nemsokkal utánna csodák és jelek kiséretében, elkezdődött az ébredés. Kanadában az ébredést igazából ezzel lehet jelezni: az emberek kivántak megtisztulni bűneikből. Angliában, John Wesley egész életműve e köré a fogalom köré épül: ?A sziv és az élet szentsége és tisztasága? (Holiness of heart and life) Ezt látjuk és tapasztaljuk itt a zuluk között is.
 
Ime egy ujabb karakter az ébredés kódjából: kitartó ima. Sehol sem volt ébredés, ahol előzőleg ne kérték volna azt. A közbenjárók vajúdó imának nevezik, annyira megszenedtek érte. Erre indit engem is az Úr, és erre kérlek titeket is testvéreim: Ha az Úr inditt, imádkozzatok, hogy szakitsa szét az Úr az eget és jöjjön le közénk és árasszon el minket az Ő dicsőségével. De ki birja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz, mint az övösök tüze, és mint a ruhatisztitók lúgja. Ahogyan leül az ötvös, és megtisztitja az ezüstöt, úgy tisztitja meg az Úr Lévi fiait. Fényessé teszi őket mint az aranyat és az ezüstöt. Mal 3, 2-3
Imádkozzatok, ha készek vagytok megtisztitani magatokat, ha nem, hagyjátok az egészet.
Könyörüljön az Úr rajtunk, készitsen fel, és ha elérte velünk, hogy ugyanaz a szándékunk, mint az Ő szándéka, ugyanaz az akaratunk, mint az Ő akarata, és ez összeköt minket, dicsőitse meg az Úr az Ő háromszor szent nevét az életünkben. Árassza ránk az Úr tisztitó tüzét és ruházon fel az Ő erejével.   
Az Úr közel.
 
18. Mi-ká-él
 
Ma Mihály arkangyalról olvastam. Mihály volt az az erős angyal, aki seregeivel kiűzte Lucifert, a sátánt a mennyből. Lucifer maga is erős angyal volt, világosság csillágának nevezték, de bűszkesége, tekintélye elsötétitte a lényét: Isten, a Teremtő ellen fordult, és ő akart isten lenni. Mihály, a hűséges nem tűrhette azt, hogy valaki is megpróbálja megfosztani a Mindenhatót a dicsőségétől, ezért seregeivel elűzte Lucifert. Mihály azóta is ellensége Lucifernek, a sötétségnek, aki még mindig a világosság angyalának akar feltűnni. Lucifer pedig mindent megtesz, hogy megtévessze az embereket, hogy ne Istennek, a teremtőnek adjanak hálát, és ne az Ő akarata szerint éljenek, hanem őt szolgálják, ellenszegüljenek az Úrnak és végeredménybe a vesztüket okozza.
Mi-ká-él az egyik legszebb héber név. Tulajdon képpen háron szó. Mi azt jelenti ki, ká azt, hogy olyan, ÉL pedig az Elohim, Isten egyik röviditett változata. Szó szerint tehát azt jelenti: Ki olyan mint Isten? Egy kérdés, ami, önmagában is, dicsőiti a Mindenhatót.
Minden név hordoz egy üzenetet. Sokszor sajnos nem is tudjuk mit jelent a nevünk, úgyhogy azt sem tudjuk megsaccolni, hogy egyáltalán méltók vagyunk-e arra, hogy ilyen magasztos nevet viseljünk. A zuluk engem Bábá-nak neveznek, amit lehet bácsinak, de ugyanakkor apának is forditani. Tulajdonképpen Attila is ezt jelenti: apa, apácska, mint az arab attá, vagy a héber abbá. Apának lenni is negy felelőség.
Az egyik legszebb zulu név a Sibusiso, ami azt jelenti áldás. Egyik fiatal ember, akit igy hivnak, amikor bemutatkozott, hozzátette, hogy ő valóban áldás akar lenni a többieknek.
Az sem kis feladat, hogy valaki méltóképpen éljen éljen a Mihály névhez: hogy látva őt az emberek, ne magát a személyt lássák, hanem megkérdezzék: ki olyan, mint Isten? Csak Isten tud ilyen csodát tenni egy ember életével. Csak Isten tud megváltoztatni ennyire. Csak Isten tud valakit ennyire kicserélni. Hogy minden gesztusunk, egész életünk Istent dicsőitse.
Ne a saját dicsőségünkre törekedjünk tehát, mint Lucifer tette, elesve és elkárhozva ezáltal, hanem Istennek adni a dicsőséget, elismerni őt teremtőmnek, megváltómnak és megtartómnak. Bárcsak ellen tudnánk állni a sátánnak, ahogy Mihály ellenállt. Jakab apostol irja: ...álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Jak 4, 7 Hogy egyedül az Úr dicsőűljön meg az életünkben.
Minden egyes bűnnel Lucifert dicsőitjük és Istent megfosztjuk az őt megillető dic