21. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!

 
Az utóbbi időben elég súlyos próbán esett át a misszió, de ebben is bebizonyosodott, hogy szilárd alapon áll az itteni testvérek hite. Szombaton reggel leégett az auditórium, ami tizezer embert volt képes befogadni. Az évek folyamán ezrek és ezrek hallották ebben az épületben az evangéliumot. Most is készülünk egy ifjúsági konferenciára, ahova többezer fiatalt várunk. Hiányozni fog az auditórium, de a munka nem áll le. Mintegy tiz évig épült a nyolcvanas években ez az épület, és most kevesebb mint egy óra alatt a lángok mártalékává lett. Kemény vasszerkezete volt, de a nagy hőségben, a hatalmas vasgerendák megolvadtak és összeomlottak. Ott állltunk, többszáz ember, teljesen tehetetlenül csendben, és néztük, ahogy tombol a tűz. Sokan, leginkább nők és gyermekek, sirtak. Ott volt Erlo bácsi is. Cseppet sem volt szomorú. Épp olyan békessége volt, mint mindig. Odament sorra az áldogáló emberekhez és vigasztalta, bátoritotta őket. Ott álltunk a lángoló épület előtt, odajött Erlo bácsi hozzám, és mosolyogva megkérdezte: hogy állsz az egészségeddel? Neki abban a pillanatban is eszébe jutott, hogy beteg voltam, és a legkritikusabb pillanatban is jobban érdekelte őt az egészségem, mint az az épület, amiért tiz évet dolgoztak, és rengeteget áldoztak érte. Ilyen ember Erlo bácsi.
Reggel kilenc körül keletkezett a tűz, és tizre már teljesen kiégett az épület. Minden nap délelőtt tizenegykor van egy égehirdetés, amit mindig az auditóriumban tartottunk. Most sem maradt el az áhitat. Tizenegykor összegyültünk az iskola tanácstermébe és dicsőitettük az Urat. ?Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!? ? ez volt az igehirdetés alapigéje a Jób 1, 21-ből.
Rebeka megkérdezte tőlem: Apa, tudod miért történt ez? Nagyon kiváncsi voltam a véleményére. Azért ? mondta ? mert az ordog azt gondolta, ha leég az auditórium, mi többé nem fogjuk szeretni az Úr Jézust, de mi igy is szeretjük. Mindkét gyermekünk sirt mikor égett az őpület.
Vasárnap az iskola tanácstermébe és a körülötte lévő osztálytermekbe, a folyósókon, meg a szabadban gyűltünk össze. A hangositás tökéletes volt, úgyhogy jobban hallottuk a prédikácót, mint az auditóriumban. Sok vendég volt, akik eljöttek részvétet nyilvánitani az auditórium miatt. Erlo bácsi hirdette az igét. Azt mondta, hogy őt az egész esemény csak felélesztette, felfrisitette, hogy még elszántabban, még odaadóbban hirdesse az evangéliumot. Ez csak egy épület: sokkal fontos az evangélium terjedése.  
Az auditórium mellett volt három lakás is. Tulajdonképpen a tűz, eddigi ismereteink alapján, az egyik lakásból indult és terjedt át az auditóriumra. Három család lakás nélkül maradt és gyakorlatilag mindenük bennéget a házba. Az egyik családban négy kisgyermek van. Hálásak vagyunk, hogy nem volt emberi áldozata a tűznek. Pillanatok alatt megoldódott a családok elszálásolása. A testvérek megnyitották házaik ajtaját, átadtak szobákat. Ki mivel tudta, segitette a károsultakat. Egyik károslt éppen a lelkigondozóm és kedves testvérem, Jan Pinnar, kollégiumi biológiatanár. Elmondta, hogy másnapra, mivel vasárnap volt, az Úr már gondoskodott arról, hogy egy új öltönnyel rendelkezzen: a régi már kissé szoros volt.
Az anyagi kár nagy, de a világ minden részéről jeélentkeznek testvérek, akik készek seiteni, hogy úraépitség az auditóriumot. Az is áldás, hogy az épülenek volt biztositása, igy egy bizonyos összeget a biztositó is fog fizetni. Biztos vagyok, hogy nem fog újabb tiz évbe kerülni az auditórium újraépitése.
Végig arra gondoltam, hogy nem értjük, hogy miért történik ez. Miért kellene mindig, mindent értsünk? Az Úr nemcsak hogy megengedte, de egyben meg is tervezte az egészet. Mi elfogadjuk ezt is az Ő kezéből, dicsérük Őt, és imádkozunk, hogy ezáltal is dicsőitse meg az Ő csodálatos nevét.
Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!
 
22. Mi a te reménységed?
 
Ez a mostani ifjúsági konferenciának a témája. Az ifjúsági konferenciák a misszión, az én születési évemben, 1973- ban kezdődtek. Lidia Tufosi Dube, egy fiatal lány, ebben az évben, hosszú betegeskedés után eltávozott. Itt a misszión történt az eset. Senki nem számitott rá, már fel volt ravatalozva, de Lidia felébredt és attól kezdve az egészsége is visszatért. Előzőleg sok hires orvos próbálta megfejteni, hogy mi okozza a betegségét, kezelték is kűlömböző betegségekkel, de az állapota cseppet sem javult. Lidia bizonyságtételében részletesen elmeséli, mit érzett és mit látott, amikor eltávozott, mindaddig mig visszatért és ismét felébredt, de az utóbbi időben nem szivesen beszél ezekről az eseményekről, mert sokakból csak hitetlenséget, piszkálódást és kritikát vált ki a beszámolója. Tény, hogy visszatérése után, indittatást érzett, hogy meghivjon fiatalokat a misszióra, és hirdessék nekik az evangéliumot. Azóta évente kétszer van Sizabantun ifjúsági konferencia, decemberben és július elején, és az egész országból jönnek fiatalok. Nagyszerű látni, hogy együtt van több ezer fiatal, akik azért vannak itt, hogy találkozzanak az Úrral. A misszió magára vállal minden költséget, beleértve a szállitásukat is: tehát teljesen ingyenes az evangélium, amit ezek a szegény gyermekek és fiatalok itt hallanak. Természetesen a fiatalok szeretnek játszani: néha spontán csapatokat szerveznek és kűlömböző játékokat játszanak, de a hangsúly az igehirdetéseken van. Naponta három igehirdetés van: reggel tizkor, délután háromkor és este hétkor. Igehirdetések előtt szépen énekelnek a fiatalok. A zuluk nem használnak hangszereket, de ezek nélkül is szépen, több szólamban énekelnek. El lehet képzelni, hogy hangzik, mikor több ezer fiatal énekel. A zuluk nagyon muzikális emberek. Én még nem hallottam, olyan zuluról, aki nem tud énekelni. Egy zulunak az a legnagyobb sértés, ha valaki azt mondja róla, hogy melléfogott a hangnak, azaz nem énekel tisztán.
Amikor néhány héttel ezelőtt leégett az auditórium, ahova tizezer ember is befért, egyesek feltették a kérdést: mi lesz az ifjúsági konferenciával? Erlo bácsi azonnal megválaszolta ezt a kérdést: Csak egy épület égett le, és nem az evangélium, amit nekünk kötelességünk átadni azoknak, akik még nem ismerik az Urat, és a bűn rabságában élnek.
Egyre világosabban kezdem látni, hogy itt, Afrikában szó szerint érvényes, amit egyik lelkész testvérünk fogalmazott meg: megtérsz vagy meghalsz. A fiataloknak egy nagy hányada már meg van fertőzve a halálos HIV virussal, ami lassú (nem minden esetben lassú), de biztos halált eredményez. Valóra válnak Pál apostol szavai: A bűn zsoldja a halál... Rm 6, 23 A fertőzések oka a bűnös életmód. Régebben a zuluk nem érintkeztek, csak kimondottan házasság után: az udvarlás sem volt ismert fogalom. Időnként bábák megvizsgálták a hajadon lányokat és ha netán egy lányt nem találtak szűznek, a lány apja nagy összeg szégyenbirságot kellett fizessen. Igy ragaszkodtak tehát a pogány zuluk a tisztasághoz, ahogy még egyes arab törzseknél látjuk, hogy foggal körömmel ragaszkodnak a szüzességhez. Milyen szégyen, hogy a sok szemét: a pornográfia, a pop és más riszálós zenével járó szabadosság, a félpucérság, nem is beszélve a homoszexualitásról és a leszbianizmusról, mind olyan környezetekből áradnak, ahol emberek keresztyéneknek nevezik magukat. Sajnos a zulukat és más afrikai népeket is azok a missziónáriusok vitték romlásba, akik nem értették a biblia tisztaságra vonatkozó intelmeit és megtürték, elnézték, sőt életmódukkal teresztették is a szabadosságot. Az eredmény szörnyű. Itt Kwazulu Natalban a nők 44 és a férfiak 22 százaléka fertőzött és ez a szám csak nő. Ebben is látszik, hogy a női a gyengébbik nem, és kiszolgáltatottabbak, mint a férfiak. Csak a tanári állomány közel 5o százaléka fertőzőtt. Rövid időn belül nem lesz ki oktasson ebben az országban, és az iskolák helyzete igy is katasztrófális. Rengeteg gyermek marad árván és lesz kiszolgáltatott másoknak, vagy szegénységben tengődik egy még élő nagyszülő társaságában. Ezért van a missziónak is több árvaháza szerte az országban.
Egyetlen menekvés tehát a megtérés és a tiszta élet: az önmegtartóztatás. Sokan az óvszerekben biztak, de ez a biztonság csalókának bizonyult. Megtész vagy meghalsz: nincs más választás.
Ne gondolja senki, hogy ez egy afrikai, elszigetelt jelenség. Ez egy futótüzkénz terjedő veszély és egyben bűntetés, azoknak, akik nem akarnak az Úr szerint élni. Bárki elmehet akár Magyarországon, akár Romániaban bármelyik nagyváros aids-szes korházába (mindenhol vannak már ilyenek) és meggyőződhet a saját szemével arról, ami már van és arról is, ami hamarosan mégnagyobb tömegeket fog megfertőzni, és fiatalok millióit áldozatul ejti. Nézzétek csak a tévét, és engedjétek, hogy gyerekeitek is nézzék azokat a műsorokat, és ahhoz szabják az életüket, és egy nap csak szembesültök a szörnyű valósággal: ?feláldoztad gyermekedet a Moloknak?: nincs számára emberi segitség többé, nincs az az orvos aki közé és a halál közé állhat.
Ha megtér egy fiatal a konferencián, azt jelenti, hogy megmenekül a fertőzéstől és a haláltól. Képzeljétek milyen felelőség igét hirdetni, ilyen körülmények között. Milyen felelőség hiteles keresztyén életet élni, hogy ne csak szavaink, hanem egész lényünk tanuskodjon arról, hogy a Mindenható Isten szolgái vagyunk, annak az Istennek az őrállói, aki nem kivánja a bűnös ember halálát, hanem azt akarja, hogy mindenki megtérjen és éljen. Ez 33, 11
Az aids figyelmeztet minket: A bűn zsoldja a halál. A paráznaság csak egy a sok bűn közül, ami halált hoz arra, aki nem tartja meg az Úr parancsolatát. De ugyanigy hoz halált minden más bűn is. Az Úr Jézus azt tanitja a hegyi beszédben: ha csak megsértem a testvéremet, méltó vagyok a gehennára, vagy ha csak kivánsággal tekintek egy asszonyra, paráználkodtam vele a szivemben. Lelki értelemben meg is fertőztem magamat a HIV virussal. Csak az Úr Jézus szent és drága vére tud megtisztitani ebből a fertőzésből. Ő meghalt, hogy nekünk életünk legyen.  
A sok év alatt rengeteg fiatal megtért ezeken a konferenciákon. Közülük sokan hires emberek lettek: kutatók, üzletemberek, politikusok, akik mikor eljönnek a misszióra alázatosan belátják, hogy ha nem fogadták volna el az evangéliumot fiatal korukban, lehet, hogy már nem is élnének. A jelenlegi délafrikai elnök is egy olyan ember, aki fiatal korában sokszor résztvett ezeken az ifjúsági konferenciákon. A misszió nem igyekszik most kihasználni ezeket a kapcsolatokat, hanem csak remélik a vezetőink, hogy az Úr használni tudja őket, hogy továbbra is sokan megtérjenek, megmeneküljenek a bűntől és a haláltól és életük, örök élettük legyen.
Mi a te reményed?